A cikk tartalma:
- Érdekes tények a gyújtórendszerről
- A mágnestől a mosogatógépig
- Van egy kapcsolattartó
- MPSZ
- Gyors indítás
- Hagyja égni a gyertyát
A gyújtórendszer az autó egyik legfontosabb "szerve", amely felelős a hajtómű stabil működéséért. Itt jelenik meg a szikra a megfelelő időben, meggyújtva a levegő / üzemanyag keveréket, hogy az autó mozogjon.
Manapság túl kevés autótulajdonos ismeri e rendszer eredetét, a modern szintre történő kialakításának folyamatát és felépítését, mivel csak a lehető legközelebbi elképzelésekkel rendelkezik a működéséről.
Érdekes tények a gyújtórendszerről
A mágnestől a mosogatógépig
A mai fogyasztók meglepődnének, ha megtudnák, hogy egy cég és egy személy tartozik mind az autó gyújtórendszerének, mind a háztartási készülékeknek. E felfedezések között van pár évszázad, de nehéz megítélni, hogy melyikük fontosabb az emberiség számára.
A 19. század végén egy nagy német családból származó mérnök és feltaláló, Robert Bosch, kisfeszültségű mágnessel kezdte kísérleteit. Eleinte álló gyújtású belső égésű motorokon tesztelte a gyújtórendszert, de a kamrában lévő érintkezők kinyitásának folyamata túlságosan egyedi volt minden egyes erőegység számára, ezért nem volt praktikus.
Aztán nagyfeszültségű mágnesen dolgozott, ahol szikra kezdett megjelenni a mágneshuzalhoz csatlakoztatott gyújtógyertya érintkezői között. Egy ilyen rendszert már fel lehetett telepíteni bármilyen motorra, ezért sokkal szélesebb körben elterjedt, és fokozatosan elérte az autóipart.
Van egy kapcsolattartó
Az idő múlásával a gyújtórendszereket több fajtára osztották, amelyek közül néhányat tökéletlenségük miatt nem használtak, más részük pedig átalakulásokon ment keresztül és a mai napig fennmaradt.
Az érintkezőben, amely most csak a régi klasszikus autóknál található, az energia szabályozása és mozgása a megszakító-elosztótól függ.
Az érintés nélküli egy tranzisztoros kapcsolóval rendelkezik, amely energiát tárol, és impulzusérzékelőhöz van csatlakoztatva. Ebben a rendszerben a kommutátor a megszakító szerepét tölti be, és a mechanikus elosztó irányítja az áramot.
Az elektronikus változatot a legkorszerűbben használják a modern autóiparban, amelyben egy elektronikus vezérlőegység felelős minden folyamatért. Az energia felhalmozásával és újraelosztásával foglalkozik, a korábbi változatokban pedig az üzemanyag -befecskendező rendszerért is felelős.
MPSZ
A mikroprocesszoros gyújtórendszert főként szovjet modellekkel (AZLK és VAZ) szerelték fel, és azokat a modelleket, amelyeket állítólag a teljesítmény javítása érdekében exportáltak.
Két induktív érzékelővel rendelkezett, a DNO és a DUI, a tengelykapcsoló csengőjén. Az első a lendkerékbe hajtott egyetlen csap mozgását követte nyomon, a második a lendkerék fogait. Ennek a kialakításnak köszönhetően az ECU szabályozta a motor fordulatszámát és a főtengely helyzetét.
Most a mikroprocesszoros gyújtású modelleket előnyösebbnek tekintik az érintéses és az érintés nélküli gyújtáshoz képest, mivel ez dinamikusabbá teszi az autót. A szovjet időkben azonban a gyári MSPZ -t hihetetlen hiánynak tartották, amit egy hétköznapi autótulajdonos nem tudott megszerezni. Ezért a hazai "kulibinek" önállóan szerelték össze az első párhuzamos gyújtórendszereket, mivel számos autó elosztói túl alacsonyan voltak elhelyezve, és rendszeresen elöntötték a tócsákból származó vízzel, majd ISPZ-vé alakították át őket. Sőt, olyan jól sikerült nekik a rendszerek, hogy még kevésbé képzett autótulajdonosoknak is eladták őket.
Gyors indítás
Az autók gyújtászárja hagyományosan a kormányoszlop jobb oldalán található, mivel a vezetők túlnyomórészt jobbkezesek. Egyes modelleknél a zár közelebb helyezkedik el a sebességváltó karhoz, ami "tehermentesíti" a kormányoszlopot, csökkentve annak sérülésveszélyét.
De a Porsche és a Bentley autókban a zárak alapvetően a bal oldalon találhatók - miért? A legenda szerint a márkák sportmúltja a hibás. A Le Mans -i 24 órás versenyek során a résztvevő sportkocsik a pálya egyik oldalán, a pilóták pedig a másik oldalon sorakoztak. A rajtjelre a pilóták a helyükről az autóikra ugrottak, elindították őket és megkezdték a versenyt.
Ebben a helyzetben a másodperc legkisebb töredékei számítottak, ezért a gyártók a gyújtáskapcsolót a bal oldalra helyezték, hogy a pilóta beindítsa a motort, és jobb kezével már bekapcsolta a kívánt fokozatot.
Akkor miért nem a versenyautók, például egy egyszerű szovjet "fillér" a "rossz" hely?
Itt az autógyártó már lefektette az ergonómiát a későbbi járműjavítások kényelme érdekében. A 70 -es évek előtt elterjedt karburátoros motoroknál a sofőrnek gyakran szüksége volt egy jobb kézre az úgynevezett fojtószelep vezérléséhez, egy fojtógombra.
Ezenkívül a javítási munkák során a tulajdonos bekapcsolhatja a motort anélkül, hogy beszállna az autóba. Az ilyen finomságok nem túl világosak a modern autótulajdonosok számára, de egy ilyen műszerfal előtt nem volt csoda.
Hagyja égni a gyertyát
A gyújtógyertyát csaknem egy évszázaddal a gyújtás előtt találták fel. Abban az időben, amikor az elektromos áram tudománya valójában nem létezett, és Volta nem mértékegység volt, hanem olasz tudós, megkezdődtek az első kísérletek a folyamatos áram megszerzésére.
Alessandro Volta nem is gondolt egy autóra és egy belső égésű motorra, egyszerűen megpróbált létrehozni valamilyen független készüléket, amely képes forogni, mozogni és ugyanakkor mozgatni bármilyen súlyt. 1800 -ban a világon először kapott egy kémiai áramforrást, amelyet a Voltai oszlopnak neveztek el. Az elektromos áram paramétereit és képességeit, valamint a fémből történő leválasztásának módszereit elmagyarázva egy agyagból készült szigetelőbe helyezett egy speciálisan készített fémrudat. Ez a rúd lett a gyújtógyertya első prototípusa.
Majdnem fél évszázaddal később Jean-Etienne Lenoir belga mérnök világító gázt használva elkezdett dolgozni egy belső égésű motoron. Annak érdekében, hogy szikrát kapjon, egy gyújtógyertyán alapuló elektromos rendszert tervezett, amely most már teljesen hasonlít a modern autósok által ismert munkához és megjelenéshez.
Ez a motor ezután a továbbfejlesztett gyújtógyertyával rendelkező, teljesen működő hajtáslánc prototípusa volt. A motort az úgynevezett "önjáró" kocsira szerelték fel, egyben az első ilyen jellegű, bár egyesek biztosak abban, hogy a Benz volt az első, aki kifejlesztett egy ilyen kocsit.
Következtetés
A gyújtási rendszert az egyik legbonyolultabbnak nevezhetjük az autóban, amely az elektromos berendezés része. Hosszú utat tett meg az izzó fejek, amelyeket a motor beindítása előtt fel kellett melegíteni, és a mágnes, a modern elektronikus fejlesztésekig.
Most különböző gyújtási rendszereket használnak a különböző járműveken - némelyik megbízhatóbb, néhány kevésbé, olcsó és drága. Mindegyiknek van legalább egy hátránya, ezért néha nincs szükség drága rendszer telepítésére, különösen egy olcsó autóra.
